A Nagy Premier League Összefoglaló – II. Rész

Olvasd el 6 perc alatt szerző Bartos László 2024 május 27.

Az előző részben elolvashattátok, kik voltak a legjobbak, kik nyertek címeket a Premier League-ben. Most viszont nem tényeket közlünk, hanem a véleményünket. Ami persze nem az aranyigazság, lehet, hogy ti egészen máshogy fogjátok látni.

Az év edzője: Unai Emery

Sokáig vacilláltunk, hogy Unai Emery vagy Mikel Arteta mellett döntsünk. Hiszen mindkét spanyol nagyot alkotott, még ha ez címekben nem is realizálódott. Arteta a második helyig vitte az Arsenal csapatát, és kis híján bajnokok is lettek, Emery pedig a negyedik helyen vitte célba az Aston Villát. A legelvakultabb ágyúsok is beláthatják, hogy a baszk mester teljesítménye komolyabb, hiszen a Villa nemrég még az alsóházat ostromolta, és kis híján – Steven Gerrard irányítása alatt – a kiesőhelyeket is megkóstolták.

Tudatos, jó építkezés zajlik a Villa Parkban, Emery pedig bebizonyította, hiba volt annak idején kígyót-békát kiabálni rá, mikor az Arsenal kispadján ült.

De akkor legyen ez egy top3-as lista, a harmadik helyre nálunk azért Eddie Howe kerül fel, mert a szezon egészében nehézségei voltak, eltiltások és sérülések miatt szinte sosem a legjobb csapatával tudott kiállni. Ennek ellenére a hetedik hely megszerzése nagyon szép teljesítmény.

Az év játékosa: Phil Foden

Hivatalosan Phil Fodent választották meg a Premier League legjobbjának idén, és nem nagyon tudunk ezzel vitatkozni. Pep Guardiola anno – mikor még Foden csak bontogatta a szárnyait – azt mondta, hogy az egyedüli játékos, akitől semmi pénzért nem válna meg nem más, mint Foden. Most már látjuk, hogy miért.

A középpályás egyéni legjobbját produkálta a szezon során, főszerepet vállalt a City bajnoki címében a maga 19 góljával, emellett kiosztott még 8 gólpasszt is. Még mindig csak 23 éves, és máris egy teljes, komplett spíler, aki akár már az idei Aranylabda-szavazáson előkelő helyet érhet el.

Nálunk a második helyen Declan Rice végzett, aki a nyáron csatlakozott őrületesen magas összegért az Emiratesbe. Egyből felvette a ritmust, ha láttuk őt, olyan volt, mintha évek óta az Arsenalban futballozna. Martin Ödegaard mellett vezére volt a középpályának, rajta – vagy rajtuk – nem múlt semmi.

A harmadik helyezett Ollie Watkins lett. Az Aston Villa csatára még adós az állandó jó teljesítménnyel, de amikor megy neki, akkor nagyon megy. Máskor pedig teljes mértékben láthatatlan. Azért így is összehozott 19 gólt, mellette pedig 13 gólpasszal járult hozzá a Villa BL-indulásához.

(Nyugalom, Cole Palmerről sem feledkeztünk meg!)

Az év felfedezettje: Cole Palmer

Nyugodtan beférne az év játékosai toplistába is a Chelsea támadó középpályása, ugyanis ő futotta az egyik legjobb szezont. Ha nincs ő, a Chelsea most sehol sem lenne. Nem az EKL-ben, de talán még a legjobb tízben sem. A Manchester Cityből a több játéklehetőség reményében távozó fiatal játékos egyszemélyes hadseregként működött idén a Stamford Bridge-en, 22 szerzett góljával a második lett a góllövőlistán, 11 gólpassza pedig azt mutatja, hogy a társakat is megfelelő minőségben szolgálta ki.

A Chelsea-nél szórták a pénzt idén, viszont a Palmerért kifizetett összeg minden egyes fontja megérte.

A felfedezettek között említhetjük még nyugodtan Guglielmo Vicariot, a Tottenham kapusát, aki az Empoliból érkezett, és méltó utódjává lett Hugo Llorisnak, valamint a harmadik helyre nálunk Lewis Miley futott be, a Newcastle United 17 esztendős középpályása, akit akkor dobtak be a mélyvízbe, amikor nagyon égett a ház, de simán felvette a Premier League tempóját.

A legjobb igazolás: Cole Palmer

Ár-érték arányban mindenképp a legjobb igazolás volt a Premier League-ben, Cole Palmerről viszont már beszéltünk, úgyhogy nézzük a dobogó második és harmadik helyezettjét. Nálunk a második helyen Declan Rice végzett, míg a harmadik egy kapus lett, David Raya. Őt már a Brentfordból ismerhettük, idén az Arsenalban villogott. A spanyol azonnal kiszorította Aaron Ramsdale-t, szinte hiba nélkül hozta le a szezont. És mindössze 3,5 millió euróba került, hogy ebben az évben Arteta csapatát erősítse.

A legrosszabb igazolás: Sandro Tonali

Rossz igazolásokból nem volt hiány, de kiemelkedik közülük Sandro Tonali esete. Az AC Milan egykori középpályása nagy reményekkel érkezett a St. James’ Parkba, hogy aztán alig pár mérkőzés után a partvonalra száműzzék. Nem a teljesítményével volt gond, nem is egy sérülés hátráltatta, hanem a sportfogadói tevékenysége. Ami egy profi játékosnak tiltott. Tonali többszáz mérkőzésre fogadott még Milánóban, ami miatt 8 hónapra eltiltották. Azóta kiderült, hogy már Newcastle-játékosként sem állt le, így további két hónappal meghosszabbították az eltiltását. A Newcastle 60 millió eurót fizetett érte…

Sajnálom, hogy a második helyre Jurrien Timbert kell tennem, de nem tehetek másként. A holland védő a szezon során fél órát töltött a pályán, majd megsérült, és a szezonban többet nem láttuk a pályán. Érte 40 millió eurót fizettek.

A harmadik helyért már nagyon nagy volt a csata. Ide jöhetett volna James Trafford és Zeki Amdouni a Burnley-ből, Christopher Nkunku a Chelsea-ből, Beto az Evertonból vagy Matheus Nunes a Cityből, végül a Manchester United támadó középpályására, Mason Mountra esett a választásunk.

A Chelsea-ben sziporkázó játékos 64 millió euróért cserébe váltott klubot, azonban a sérülések az egész szezonban hátráltatták. Amikor egészéges volt sem nagyon tudta, milyen rendezvényen van, általában lefelé lógott ki az amúgy sem izmos Manchester Unitedből.

A szerzőről

Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.

UEFA Euro 2024
felső